Prológus

Shadow:

A Rainbow-ban ültem a szokásos magányomban vártam Beth-t, hogy megbeszéljük a totálisan unalmas külön töltött legalább egy órát. Épp figyeltem két fickót, egymás után nyelték le az italokat. A két fiatal gyerek észre sem vett. Csak akkor figyelt fel rám az egyik (akiről később megtudtam, hogy Axl-nek hívják), amikor már rám öntötte a fél üveg piáját és próbált bocsánatot kérni. Ezt az értelmetlen beszélgetést Beth szakította meg.

- Hé, Shadow! Na mi újság és ő ki?

- Hé, semmi. Ez a csávó leöntött, amíg vártalak, most pedig bocsánatot akar kérni, de nem bír már beszélni se. Azért, azt elmondta, hogy Axl a neve.

- Hé, Axl! Szerintem menj és igyál tovább. – próbálta elküldeni Beth.

- Rendben, de te ki vagy? – a pulton támaszkodva nézett.

- Beth, de most tényleg menj.

- Oké. Kivel jöttem? – Axl-nek homályos tekintettel nézett ránk.

- Vele. A fekete, göndör hajú sráccal. – mutattam az asztal felé.

- Ja, igen Slash.

Mire elindult vissza az asztalukhoz, Slash már aludt két csajjal az asztalon.

- Na, ezeket én most haza viszem. – vigyorgott Axl.

- Nekünk mindegy, csak menj. – fordult oda Beth.

- Jól van.

Elindult az asztal felé ismét. Amikor elengedte a pultot, hirtelen Beth nyakába kötött ki.

- Mit csinálsz, te állat? – kérdezte nevetve Beth.

- Nem tudom, de az biztos, hogy a radar már nem tiszta. – próbálta elengedni Axl Beth-t.

- Hol laksz, te fél őrült?

- Ha tudnám, már rég ott lennénk. – vigyorgott a srác.

Felálltam a pulttól és elindultam a haverjához, hogy felkeltsem és valahogy megtudjam, hol laknak.

- Ébredj! – ráztam a csávót. – Nem hallod?! – kezdtem a haját húzni.

- Fent vagyok. Hagyd a hajam. – szólt kómásan Slash.

- Hol a fenében laktok? – kérdeztem és közben próbáltam lábra állítani.

- Ahol tudunk. Te ki vagy?

- Ezt hogy érted? Amúgy Shadow és ott Axl-el Beth van.

- Titeket rendeltünk? – úgy kérdezte, mintha mindennap felmerülne ez a kérdés.

- Anyádat rendelted, nem minket. – kicsit felháborodtam, de közben nevettem.

Nagy nehezen talpon voltak a csávók és elindultunk az éjszakába vagy inkább hajnalba.

Beth:

- Amúgy te hogy kerülsz ide? – Kérdezte Axl, miközben a vállamra nehezedett és megpróbált eljutni Shadowékhoz.

- Megbeszéltük Shadowval, hogy idejövünk és beszélgetünk.

Időközben, nagy küzdelmek árán, elértük azt a kis asztalt, ahol egy borzas, sötét, göndör hajú fiatal srác feküdt, néhány korabeli lány társaságában. A gyerek nagyon kiüthette magát, mert a saját lábán egyáltalán nem tudott megállni, de azért Shadow felrángatta a vállára, és így, négyen megindultunk a kijárat felé. Amint kiléptünk a füstös bárból, a srácok feje némiképp kitisztult a hűvös levegőtől, Axl megállt:

- Hol vannak a többiek? – Kérdezte.

- Milyen többiek? – kérdeztük kórusban Shadowval.

- Hát a többiek. Duff, Steven, Izzy…

- Vissza. – Mondtam, és egy gyors mozdulattal visszafordultam. Axl meglepődött, és majdnem összeesett.

Néhány perc alatt megtaláltuk Duff-t és Stevent, akik még nem lehettek annyira részegek, mert meg tudtak állni a lábukon.

- Várjunk még egy kicsit, Izzy nemsokára jön, csak egy kicsit lelépett, hogy kitegye a részeg énjét. – Mondta egy festett szőke, szintén borzas hajú srác nevetve.

Alighogy befejezte, megjelent a mosdó ajtajában egy halottsápadt arcú, kómás tekintetű srác és elindult a hét fősre duzzadt kis csapat.
Több, mint egy órába telt, mire elérkeztünk Shadow házához.
A srácok össze-vissza röhögve, vagy tíz perc alatt betápászkodtak a vendégszobába, és a hangokból ítélve, pillanatok alatt elaludtak.

- Érdekes fazonok. – Motyogtam fáradtan. Shadow bólogatott:

- Ja. Hajnali hatig bulizni basszus…

- Na hát igen. Tudnak valamit. Figyelted, hogy úgy beszélnek egymással, mintha tesók lennének?

- Igen. De ezt majd holnap beszéljük meg, jó? Mindjárt leragad a szemem.

- Oké. Jó éjt.

- Köszi. Neked is.

Azzal mindketten elmentünk aludni.
Másnap vagyis inkább aznap tizenegy óra után keltem, arra hogy valaki hangosan káromkodik. Hamar felkeltem, sebtében magamra rángattam egy sötét nadrágot, pólót, és egy tornacsukát.
Sietős léptekkel kimentem a folyosóra, ahol Axl állt, és keresett valamit a ledobott bőrkabátja zsebeiben.

- Mit keresel?

- Az öngyújtómat. Eltűnt. – Felelte kissé idegesen. Ránéztem az arcára, és így másnaposan igazán helyes volt.

- Ne keresd. Tudok egyet adni. – Mosolyogtam rá. A fogashoz sétáltam és a fellógatott táskámból elővettem egy „Fucking System” feliratú, koponyás öngyújtót. Axl meggyújtotta az ujjai közt lévő Marlborot és megköszönte a segítséget. Berontott Slash:

- Axl, indulnunk kellene.

- Minek? Várjuk meg Shaowot. Tőle is el kell köszönnünk, nem?!

- Végül is, de.

Épp ekkor jött ki a szobájából Shadow.

- Hová ez a nagy sietség? – Kérdezte vidáman. Slash felelt:

- Próbálni. Néha azt is kell.

- Értem. – Mondta Shadow. – Akkor most bandában vagytok, vagy valami ilyesmi?!

- Igen. Nem is olyan rég óta. – Mondta kissé unottan Axl.

- És ki az énekes? – Tértem a lényegre, mert nem tudtam kitalálni, hogy melyiküknek lehet kivételes hangja. Slash Axl-re mutatott.

Befutott a másik három fiú, így egy gyors elköszönés után le is léptek, ám a kapuból Duff visszajött hozzánk:

- Ha kíváncsiak vagytok, gyertek el este a Rainbow-ba. Mondjuk nyolc óra tájban. – Villantott egy mosolyt, majd elrohant a többiek után.

Este, nyolc óra után pár perccel Shadow társaságában beléptem a Rainbow-ba, és egy üres asztalhoz leültünk. A színpadon tényleg Axl-ék álltak, de pillanatnyilag semmit sem játszottak.
Néhány másodperc múlva Slash elkezdett valamit játszani. A gitárjátéka utánozhatatlan volt, úgy pengetett, mintha egy másik bolygón lenne.
Axl a mikrofonhoz sétált, és énekelni kezdett:

- She’s got eyes of the bluest skies as if they thought of rain. I’d hate to look into those eyes and see an ounce of pain.

Tényleg tudnak valamit.
A zene mindenkit magával ragadt, a közönség tombolni kezdett.

Írta: Beth & Shadow