4. fejezet

Beth:

Dél tájban elindultam felébreszteni Shadowot és a bandát.

Amint kiléptem a szobaajtón, megláttam, hogy Shad és Axl a kanapén fekszik, méghozzá úgy, hogy Axl átkarolja Shad vállát. Slash, aki időközben szintén felébredt, mögöttem jött, és mikor meglátta ezt az érdekes test helyzetet, elmosolyodott, megcsóválta a fejét, és felébresztette Axl-t.

Gyorsan elmentem az egyik ajtó felé, és benyitottam. A zsebkendőnyi szobában a padlón, egymás hegyén-hátán aludt Duff, Izzy és Steven. Több, mint tíz percbe telt, mire fel tudtam ébreszteni őket, és mikor már mindhárman talpon voltak, átmentem az egyik ajtón, ami a nappaliba dobott ki. A sok ajtó közül a szemben lévőt kinyitottam, és majdnem szívbajt kaptam: a tűzhelyen lévő edény majd egy méteres lángokkal égett! Egy pillanat alatt az égő serpenyőt a közeli mosogatóba dobtam.

-          Basszus, az olajba még nem dobtam bele a kaját. – Hallottam Axl hangját valahonnan a nappaliból. Léptek közeledtek, és Axl rémülten felkiáltott:

-          Ég a rongy! Mi a franc van itt?!

Nem válaszoltam, hanem gyorsan megnyitottam a csapot, és alá löktem a serpenyőt. Néhány másodperc múlva a lángok elaludtak. Axl a lángoló törölgetőt ledobta a földre, párszor rálépett, így az is elaludt. Rémült arca láttán elnevettem magamat. Berohant a konyhába Duff és Izzy. Mikor Duff meglátta a koromfekete serpenyőt, és a félig elégett rongyot, elnevette magát:

-          Mondtam már, hogy köz- és önveszélyes vagy Axl? – Kérdezte. Axl értetlenül nézett rá:

-          Nem. Miért? – Kérdezett vissza.

-          Mert egyszer teszed be a lábad a konyhába, és akkor is majdnem felgyújtod az egész házat! – Mondta Izzy vigyorogva.

Sarkon fordultam, és magukra hagytam a srácokat, visszamentem a nappaliba.

Mikor beléptem, Slash aggódó arccal nézett Stevenre, úgy tűnt, mintha vitatkoznának.

-          De hová akarsz menni? – Kérdezte Slash. Steven rám nézett, elmosolyodott, és így beszélt:

-          Majd később elmondom. Nemsokára visszaérek. – Ígérte, majd a fogasról levette a bőrkabátját, a vállára kanyarította, és megpróbálta összehúzni a cipzárt, sikertelenül. Úgy remegett a keze, mintha habverőre kapcsolták volna.

Közelebb léptem, és egy gyors mozdulattal összehúztam a cipzárt.

-          Köszi. – Hálálkodott, majd vigyorogva-remegve lelépett.

-          Remélem, nem a dealeréhez ment. – Motyogta Slash aggódva. Értetlenkedve néztem rá.

-          Popcorn drogozik? – Kérdezte Shad hitetlenkedve. Slash bólintott:

-          Aha. Mondjuk, ebben a szakmában mindenki csinálja. De Popcorn nagyon durván nyomja, napi egy gramm az adagja… Anélkül szinte már élni se tud. Láttátok, hogy reszketett. Már hiányzott neki a cucc, annyi biztos. Minél előbb le kéne állnia, mert ha így folytatja, ki kell rúgnunk a bandából, és a harmincat se fogja megérni…

A fejemben nem álltak össze a dolgok.

-          Hogy lehet az, hogy mindenki drogozik, és csak őt akarjátok kidobni? – Kérdeztem.

-          Úgy, hogy ő szívja a legtöbbet. Mi nem akarjuk, hogy eltűnjön, de Axl nagyon mérges tud lenni, ha Popcorn behülyül a drogoktól. És, abban igaza is van, hogy csak akkor kell használni a cuccot, ha szükséges. – Mondta Slash tárgyilagos hangon, majd elgondolkodva hozzátette: - Néha engem is megdorgál, ha egy kicsit belövöm magam…

Axl becsörtetett, és félvállról odavetette, hogy elfoglalja a fürdőszobát.

-          Vagyis most fél, boldog, Axl-mentes óránk lesz. – Vonta le a következtetést Duff, majd átment a szomszédos szobába, és bekapcsolta a rádiót. Shadowval elkezdtük összeszedni az eldobált kártyalapokat, és sörös üvegeket illetve dobozokat. Alighogy végeztünk a nappalival, Steven már vissza is ért, a kezeit lazán zsebre vágta, és úgy vigyorgott, hogy az összes fogát látni lehetett. Olyan jókedv sugárzott belőle, mint még soha. Az egész helyiségben csak Shad, Slash, Steven, és én voltunk. Steven egy kis, fehér porral töltött tasakot vett elő a zsebéből, és Slashnek adta, aki azonnal el is rakta a cuccot.

-          Hogy álltok a drogokkal? – Fordult hozzám és Shadowhoz.

-          Még nem próbáltuk. – Felelte Shad. Steven tovább vigyorgott:

-          Akkor épp itt az ideje, hogy kipróbáljátok. – Steven, már húzta is elő a cigisdobozt és a tasakját a zsebéből, majd hozzálátott, hogy néhány gyors mozdulattal csavarjon néhány füves cigit. – Ha kipróbáltátok, eldöntitek, hogy kell-e még, vagy sem.

-          De Popcorn! Ők még fiatalok! – Tiltakozott Slash.

-          Nem. Már öregszünk. Húsz évesek vagyunk mind a ketten. – Jelentettem ki.

Slash nem válaszolt semmit sem, Steven pedig mindkettőnknek adott egy-egy füves cigit.

Shad félig félve, félig kérdőn nézett rám, de én nem törődtem vele, laza mozdulattal elővettem a gyújtómat és rágyújtottam. Shad, bizonytalanul, de követte a példámat.

Néhány perc alatt elfogyott a szál cigi, és a hatására úrrá lett rajtam valami újfajta magabiztosság, ami bátorsággal vegyült.

Shadow-ra néztem. Az ő félelme is feloldódni látszott.

Shadow:

Tényleg jó ez az akármi. Nem értem, miért ellenzik ez ennyire…

-          Te nem vagy normális, Steven. – Morogta Slash aggódva. – Drogot adni másnapos embereknek?!

Úgy tűnt, kezd nagyon aggódni, ki tudja, talán még félni is… De nem ijedtem meg. Most semmitől sem tudtam sem megijedni, sem félni. Csak frissességet éreztem, és vidámságot.

-          Ugyan már, nem lesz semmi baj! – Mondtuk Beth-szel kórusban.

Slash:

Nagyon félek. Steven nem normális. A sok drog most már tényleg elvette a maradék józan eszét. Teljesen felelőtlen lett. Abba biztosan nem gondolt bele, hogy mi lesz, ha valamelyikük nem bírja az ilyesmit, akkor az akár életveszélybe is kerülhet, vagy még rosszabb…

Szívem szerint felpofoztam volna Stevent, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy megtegyem.

-          Na jó. – Mondtam határozottan, megragadtam Popcorn karját bevonszoltam a konyhába, a mosogatóban lévő össze kormolódott serpenyőt a padlóra dobtam, Steven nyakát megragadtam, a hideg vizes csap alá dugtam a fejét, majd megnyitottam a csapot, bízva abban, hogy ettől valamennyire magához tér. Ha Axl így meglátja őket, akkor a pillantásával öl meg mindenkit…

Az ajtóban Shadow megállt, Beth viszont bejött, és kihúzta Stevent a hideg zuhany alól. Steven hálásan pislogott a lányokra, de én annyira mérges voltam, hogy meg tudtam volna fojtani Popcornt.

Axl:

A konyha irányából fémes csattanás hallatszott, olyan, mintha valami fémet vágtak volna a kőhöz. Gyorsan megigazítottam a fejemen lévő, kék, mintás kendőt, majd kiléptem a fürdőből, hogy megnézzem, mit műveltek a srácok.

Mikor beléptem a nappaliba, valami ismerős szagot éreztem, a füves cigi füstjének szagát.

Egy pillanat alatt elborította az agyamat az égető düh.

Ha Popcorn adott a lányoknak füvet, akkor én megölöm. – Fogadkoztam magamban.

Döngő léptekkel mentem át a nappalin, a konyha ajtajában Shadow mellett, és megálltam Steven előtt. Popcorn nagyon hülyén nézett ki: a haja csurom víz volt, ahogy az arca is. Szemmel láthatóan majd megfagyott, de azért teli pofával vigyorgott. Beth-re néztem.

A pupillája teljesen tág volt, az égszínkék írisze szinte nem is látszott. Biztosan szívott valamit. És csak Steven lehet olyan hülye, hogy mindenkire rátukmálja a vackait…

-          Te hülye állat! – Ordítottam dühösen. Steven, mint egy fogyatékos, vigyorgott tovább. Végképp elszállt minden türelmem: Elkezdtem ütni ököllel Stevent ott, ahol értem.

Shadow:

Axl minden előzmény nélkül berontott, és elkezdte ököllel ütni Stevent.

Riadtan néztem körül valami megoldás után, de mindenki csak állt döbbenten, és nézte a jelenetet. Nem gondoltam a következményekre, csak a srácok közé ugrottam, megmarkoltam Axl csuklóját, de ő egy rántással kiszabadította a kezét, és ütötte tovább a barátját. A következő pillanatban valaki odajött mellém, Axl-nek lekevert egyet, majd megragadta a karját, és hátrébb lökte. Axl kezdett lehiggadni. A támadóra néztem. Beth volt az.

Axl aggódva nézett ránk:

-          Jól vagytok? – Kérdezte aggódva.

-          Persze. De mi volt ez? – Kérdeztem vissza. Axl nem válaszolt. Beth-hez fordult.

-          Jól vagy? – Tette fel a nagy kérdést.

Válaszul Beth összeesett.

Írta: Beth