Beth:
Dél tájban elindultam felébreszteni Shadowot és a bandát.
Amint kiléptem a szobaajtón, megláttam, hogy Shad és Axl a
kanapén fekszik, méghozzá úgy, hogy Axl átkarolja Shad vállát. Slash, aki
időközben szintén felébredt, mögöttem jött, és mikor meglátta ezt az érdekes
test helyzetet, elmosolyodott, megcsóválta a fejét, és felébresztette Axl-t.
Gyorsan elmentem az egyik ajtó felé, és benyitottam. A
zsebkendőnyi szobában a padlón, egymás hegyén-hátán aludt Duff, Izzy és Steven.
Több, mint tíz percbe telt, mire fel tudtam ébreszteni őket, és mikor már
mindhárman talpon voltak, átmentem az egyik ajtón, ami a nappaliba dobott ki. A
sok ajtó közül a szemben lévőt kinyitottam, és majdnem szívbajt kaptam: a
tűzhelyen lévő edény majd egy méteres lángokkal égett! Egy pillanat alatt az
égő serpenyőt a közeli mosogatóba dobtam.
-
Basszus, az olajba még nem dobtam bele a kaját. – Hallottam
Axl hangját valahonnan a nappaliból. Léptek közeledtek, és Axl rémülten
felkiáltott:
-
Ég a rongy! Mi a franc van itt?!
Nem válaszoltam, hanem gyorsan megnyitottam a csapot, és alá
löktem a serpenyőt. Néhány másodperc múlva a lángok elaludtak. Axl a lángoló
törölgetőt ledobta a földre, párszor rálépett, így az is elaludt. Rémült arca
láttán elnevettem magamat. Berohant a konyhába Duff és Izzy. Mikor Duff
meglátta a koromfekete serpenyőt, és a félig elégett rongyot, elnevette magát:
-
Mondtam már, hogy köz- és önveszélyes vagy Axl? – Kérdezte.
Axl értetlenül nézett rá:
-
Nem. Miért? – Kérdezett vissza.
-
Mert egyszer teszed be a lábad a konyhába, és akkor is
majdnem felgyújtod az egész házat! – Mondta Izzy vigyorogva.
Sarkon fordultam, és magukra hagytam a srácokat,
visszamentem a nappaliba.
Mikor beléptem, Slash aggódó arccal nézett Stevenre, úgy
tűnt, mintha vitatkoznának.
-
De hová akarsz menni? – Kérdezte Slash. Steven rám
nézett, elmosolyodott, és így beszélt:
-
Majd később elmondom. Nemsokára visszaérek. – Ígérte,
majd a fogasról levette a bőrkabátját, a vállára kanyarította, és megpróbálta
összehúzni a cipzárt, sikertelenül. Úgy remegett a keze, mintha habverőre
kapcsolták volna.
Közelebb léptem, és egy gyors mozdulattal összehúztam a
cipzárt.
-
Köszi. – Hálálkodott, majd vigyorogva-remegve lelépett.
-
Remélem, nem a dealeréhez ment. – Motyogta Slash
aggódva. Értetlenkedve néztem rá.
-
Popcorn drogozik? – Kérdezte Shad hitetlenkedve. Slash
bólintott:
-
Aha. Mondjuk, ebben a szakmában mindenki csinálja. De
Popcorn nagyon durván nyomja, napi egy gramm az adagja… Anélkül szinte már élni
se tud. Láttátok, hogy reszketett. Már hiányzott neki a cucc, annyi biztos.
Minél előbb le kéne állnia, mert ha így folytatja, ki kell rúgnunk a bandából,
és a harmincat se fogja megérni…
A fejemben nem álltak össze a dolgok.
-
Hogy lehet az, hogy mindenki drogozik, és csak őt
akarjátok kidobni? – Kérdeztem.
-
Úgy, hogy ő szívja a legtöbbet. Mi nem akarjuk, hogy
eltűnjön, de Axl nagyon mérges tud lenni, ha Popcorn behülyül a drogoktól. És,
abban igaza is van, hogy csak akkor kell használni a cuccot, ha szükséges. – Mondta
Slash tárgyilagos hangon, majd elgondolkodva hozzátette: - Néha engem is
megdorgál, ha egy kicsit belövöm magam…
Axl becsörtetett, és félvállról odavetette, hogy elfoglalja
a fürdőszobát.
-
Vagyis most fél, boldog, Axl-mentes óránk lesz. – Vonta
le a következtetést Duff, majd átment a szomszédos szobába, és bekapcsolta a
rádiót. Shadowval elkezdtük összeszedni az eldobált kártyalapokat, és sörös
üvegeket illetve dobozokat. Alighogy végeztünk a nappalival, Steven már vissza
is ért, a kezeit lazán zsebre vágta, és úgy vigyorgott, hogy az összes fogát
látni lehetett. Olyan jókedv sugárzott belőle, mint még soha. Az egész
helyiségben csak Shad, Slash, Steven, és én voltunk. Steven egy kis, fehér
porral töltött tasakot vett elő a zsebéből, és Slashnek adta, aki azonnal el is
rakta a cuccot.
-
Hogy álltok a drogokkal? – Fordult hozzám és Shadowhoz.
-
Még nem próbáltuk. – Felelte Shad. Steven tovább
vigyorgott:
-
Akkor épp itt az ideje, hogy kipróbáljátok. – Steven,
már húzta is elő a cigisdobozt és a tasakját a zsebéből, majd hozzálátott, hogy
néhány gyors mozdulattal csavarjon néhány füves cigit. – Ha kipróbáltátok,
eldöntitek, hogy kell-e még, vagy sem.
-
De Popcorn! Ők még fiatalok! – Tiltakozott Slash.
-
Nem. Már öregszünk. Húsz évesek vagyunk mind a ketten.
– Jelentettem ki.
Slash nem válaszolt semmit sem, Steven pedig mindkettőnknek
adott egy-egy füves cigit.
Shad félig félve, félig kérdőn nézett rám, de én nem
törődtem vele, laza mozdulattal elővettem a gyújtómat és rágyújtottam. Shad,
bizonytalanul, de követte a példámat.
Néhány perc alatt elfogyott a szál cigi, és a hatására úrrá
lett rajtam valami újfajta magabiztosság, ami bátorsággal vegyült.
Shadow-ra néztem. Az ő félelme is feloldódni látszott.
Shadow:
Tényleg jó ez az akármi. Nem értem, miért ellenzik ez ennyire…
-
Te nem vagy normális, Steven. – Morogta Slash aggódva.
– Drogot adni másnapos embereknek?!
Úgy tűnt, kezd nagyon aggódni, ki tudja, talán még félni is…
De nem ijedtem meg. Most semmitől sem tudtam sem megijedni, sem félni. Csak
frissességet éreztem, és vidámságot.
-
Ugyan már, nem lesz semmi baj! – Mondtuk Beth-szel
kórusban.
Slash:
Nagyon félek. Steven nem normális. A sok drog most már
tényleg elvette a maradék józan eszét. Teljesen felelőtlen lett. Abba biztosan
nem gondolt bele, hogy mi lesz, ha valamelyikük nem bírja az ilyesmit, akkor az
akár életveszélybe is kerülhet, vagy még rosszabb…
Szívem szerint felpofoztam volna Stevent, de valahogy nem
vitt rá a lélek, hogy megtegyem.
-
Na jó. – Mondtam határozottan, megragadtam Popcorn
karját bevonszoltam a konyhába, a mosogatóban lévő össze kormolódott serpenyőt a
padlóra dobtam, Steven nyakát megragadtam, a hideg vizes csap alá dugtam a
fejét, majd megnyitottam a csapot, bízva abban, hogy ettől valamennyire magához
tér. Ha Axl így meglátja őket, akkor a pillantásával öl meg mindenkit…
Az ajtóban Shadow megállt, Beth viszont bejött, és kihúzta
Stevent a hideg zuhany alól. Steven hálásan pislogott a lányokra, de én annyira
mérges voltam, hogy meg tudtam volna fojtani Popcornt.
Axl:
A konyha irányából fémes csattanás hallatszott, olyan,
mintha valami fémet vágtak volna a kőhöz. Gyorsan megigazítottam a fejemen
lévő, kék, mintás kendőt, majd kiléptem a fürdőből, hogy megnézzem, mit
műveltek a srácok.
Mikor beléptem a nappaliba, valami ismerős szagot éreztem, a
füves cigi füstjének szagát.
Egy pillanat alatt elborította az agyamat az égető düh.
Ha Popcorn adott a lányoknak füvet, akkor én megölöm. –
Fogadkoztam magamban.
Döngő léptekkel mentem át a nappalin, a konyha ajtajában
Shadow mellett, és megálltam Steven előtt. Popcorn nagyon hülyén nézett ki: a
haja csurom víz volt, ahogy az arca is. Szemmel láthatóan majd megfagyott, de
azért teli pofával vigyorgott. Beth-re néztem.
A pupillája teljesen tág volt, az égszínkék írisze szinte
nem is látszott. Biztosan szívott valamit. És csak Steven lehet olyan hülye,
hogy mindenkire rátukmálja a vackait…
-
Te hülye állat! – Ordítottam dühösen. Steven, mint egy
fogyatékos, vigyorgott tovább. Végképp elszállt minden türelmem: Elkezdtem ütni
ököllel Stevent ott, ahol értem.
Shadow:
Axl minden előzmény nélkül berontott, és elkezdte ököllel
ütni Stevent.
Riadtan néztem körül valami megoldás után, de mindenki csak
állt döbbenten, és nézte a jelenetet. Nem gondoltam a következményekre, csak a
srácok közé ugrottam, megmarkoltam Axl csuklóját, de ő egy rántással
kiszabadította a kezét, és ütötte tovább a barátját. A következő pillanatban
valaki odajött mellém, Axl-nek lekevert egyet, majd megragadta a karját, és
hátrébb lökte. Axl kezdett lehiggadni. A támadóra néztem. Beth volt az.
Axl aggódva nézett ránk:
-
Jól vagytok? – Kérdezte aggódva.
-
Persze. De mi volt ez? – Kérdeztem vissza. Axl nem
válaszolt. Beth-hez fordult.
-
Jól vagy? – Tette fel a nagy kérdést.
Válaszul Beth összeesett.
Írta: Beth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése