Beth:
Slash lassú szólókat játszott, Izzy-vel, Duff és Axl valamit
nagyon szorgalmasan írtak egy kis fekete füzetbe, ha jól gondolom, dalszöveget.
Shadow-val kártyáztunk, de ketten nem volt jó, Shadow mindig elvert, akármit
játszottunk.
-
Slash, világhírű gitáros leszel, ha így folytatod. –
Kortyoltam a sörömbe.
-
Az jó lenne. – Nevetett az említett. – De oda még sokat
kell gyakorolnom. – Azzal tovább pengetett.
-
Egyetértek Beth-szel. – Szólt közbe Shadow.
-
Nem, az nem jó. Úgy olyan lenne, mintha összecsapták
volna. Én tökéletes zenét akarok. – Mondta Axl, bizonyára Duff egyik ötletére
reagált így. – Na mindegy, majd megírom egyedül, menj kártyázni. – Küldte el
Duff-ot, a füzettel és a tollal a kezében felállt és átült a fotelba.
Kíváncsi voltam, hogy mit ír Axl. Felálltam, mögé sétáltam,
és elolvastam a lap tetejére írt címet. Alatta már több strófa meg volt írva.
-
Hány percesre tervezed? – Kérdeztem a hosszú szöveget
fixírozva.
-
Húsz. – Hangzott a rövid felelet. Nagyot néztem.
-
Ö… Szerintem, egy kicsit rövidebbnek kéne lennie… -
Javasoltam bizonytalanul.
Axl nem szólt semmit, csak átvonult a másik szobába.
Az órára néztem. Egy óra múlt.
-
Hol van Steven? – Vette ki a szót a számból Shadow.
-
Biztos otthon van. – Tette le a gitárját Izzy.
-
Na, kezdünk egy új kört? – Kérdezte Duff, mikor ő és
Izzy csatlakozott hozzánk. Slash átment ugyanabba a szobába, ahol Axl is van,
és ott pengetett tovább.
Amíg Shadow osztotta a lapokat, Izzy hozott sört, én pedig,
Duff-ot faggattam:
-
Axl miért húsz percesre akarja azt a számot?
-
Nem tudom. Mikor kérdeztem tőle, azt mondta, hogy csak
ennyi időbe tudja belesűríteni, azt, amit akar.
-
Milyen húsz perces számról van szó? – Kérdezte Shad.
-
A November Rain-ről. Nem gondoljátok, hogy keresnetek
kéne egy kiadót, ami kiadja a zenéiteket? – Fordultam Izzy-hez. Vállat vont.
-
Jó lenne, de az rengeteg idő meg pénz…
-
Így van. És, holnap után Seattle-ben is lesz egy
fellépésünk, ahová állítólag sok ember fog eljönni. Talán valaki felfedez
minket. – Dörmögte Duff.
-
Hogyhogy nem mondtátok ezt eddig? Nagyot néztünk volna,
ha egyik napról a másikra eltűntök, aztán csak egy cetlit találunk… -
Heveskedett Shad.
-
Biztosan akartak szólni. Na, ki kezd? – Izzy már dobta
is az első lapot.
Tíz percnyi játék után Izzy nyert. Shadow még mindig
hitetlenkedve rázta a fejét.
A túlsó szobából még mindig hallatszott Slash játéka. Most,
hogy egy kicsit jobban figyeltem, mit játszik, rájöttem, hogy szebb,
dallamosabb szólókat játszik, és időnként elhallgat egy-egy percre.
Egész délután beszélgettünk, megvitattuk a hírnév jó és
rossz oldalát, az őrült rajongókat, a turnékkal járó kellemetlenségeket,
kockázatokat, gitárfajtákat, egyszóval mindent.
Mikor az órára néztem nem akartam hinni a szememnek: Hét óra
múlt tíz perccel.
-
Nem láttátok Popcorn-t? – Érdeklődött Axl.
-
Egyáltalán nem. – Sietett a válasszal Shadow. – Miért?
-
Mert akkor felhívom azt a félnótást. – Vette Axl az
irányt egy, az út szélén álló, grafitikkel gazdagon díszített telefonfülke
felé.
Kétszeri, sikertelen próbálkozás után Axl kijött a fülkéből.
-
Nem tudtam elérni. Na mindegy, nem ez az első ilyen
eset, majd előkerül. Menjünk, mert már porzik a vesém.
Több, mint tíz perc gyaloglás után már a Rainbow előtt
voltunk.
Mikor bementünk, Axl és Slash elmentek piát venni, mi pedig
leültünk az egyik asztalhoz.
Alighogy Axl-ék visszaértek, Slash kijelentette, hogy
mielőtt elutaznak, még próbálniuk kell.
-
Holnap egykor indulunk és, mivel nem tudunk hajnalban
felkelni, ma este kell megejteni azt a próbát.
A srácok beleegyeztek, így Slash elment, hogy Steven-t
felhívja. Hamar visszajött.
-
Felvette. Azt mondta, hogy tegnap nagyon kiütötte
magát, a mai napot végig aludta, nemrég ébredt fel. A próbára pedig eljön, de
előbb még összeszedi magát. – Újságolta. Duff, Shadow, Izzy és én
megkönnyebbültünk, Axl azonban csak csóválta a fejét:
-
Ha megtudom, hogy belőtte magát, vagy beleszívott egy
füves cigibe, én agyon verem. – Fogadkozott.
Háromnegyed óra múlva mentünk vissza Shadow házába, mert oda
volt megbeszélve a próba.
Úgy volt, hogy a srácok kilenckor kezdik a próbát, de kilenc
óra húsz perckor Steven még mindig nem volt sehol sem.
-
Hát jó. – Szólalt meg Axl harminckettőkor. – akkor
Steven nélkül kezdünk.
Pár pillanat leforgása alatt elfoglalták a helyüket, és
játszani kezdtek.
Majdnem egy órán keresztül játszottak, Shad és én, pedig
tomboltunk.
-
Meg kell mondjam, isteni zenét játszotok. – Jelentettem
ki, Shadow bólogatott:
-
Így van. Ha ezekből nem lesz sláger, akkor az
embereknek egyáltalán nincs ízlése. – Jegyezte meg, és leültünk.
Még jó sokáig beszélhettünk, de mikor Luxor bejött, hogy ne
zajongjunk, mert aludni szeretne, jó éjt kívántunk egymásnak, és elmentünk a
szobáinkba.
Másnap tíz órakor már mindenki ébren volt.
Slash és Duff a konyhában ügyködtek, míg a többiek pakoltak.
-
Mennyi ideig lesztek távol? – Kérdezte Shadow. Axl
válaszolt neki:
-
Egy nap, amíg odaérünk, és koncertezünk. A másik napon
pihenünk, a harmadik napon pedig már jövünk is vissza.
-
Mit fogtok játszani? – Kíváncsiskodott tovább Shad.
-
Ugyanazt, amit tegnap is játszottunk.
-
Értem. Hánykor, és hol lesz a koncert? – Kérdeztem.
-
Este kilenckor kezdünk, a Devil’s Bar-ban. De miért fontos
ez? – Nézett rám Axl gyanakvóan.
-
Csak kíváncsi voltam.
Miután Duff és Slash, másfél órányi szenvedés után bejöttek
két halom szendviccsel, megreggeliztünk, pontosabban ebédeltünk, és a banda
összeszedte az összes ingóságát, Shadow-val kezdtünk rájönni, hogy egy ideig
nem látjuk őket, és ezzel a srácok is hasonlóképp lehettek, mert fél egykor Axl
előszedett az egyik bőröndből két pár dobverőt, aláíratta az egész bandával,
majd egyet Shadownak, és egyet nekem ajándékozott.
-
Egy kis emlék. Amint lehet, újra itt rontjuk a levegőt.
– Ígérte.
Megköszöntünk a verőket, majd elkezdtünk viccelődni.
Egy óra előtt beesett Steven is. Szerencse, hogy a többiek
összepakoltak neki, mert öt perc múlva leparkolt a ház előtt egy fehér, nem
éppen nagy busz, és a Guns N’ Roses-nak mennie kellett.
Mikor a busz eltűnt a kanyarban, Shadow-val bementünk a
túlságosan csendesnek, üresnek tűnő házba.
Pár percig csak néztük a tegnap délután szétdobált lapokat,
majd felálltam, hogy rendet tegyek. Már most hiányoztak.
-
Hová tűntek ezek a léhűtők? – Jött be Luxor. Hirtelen
eszembe jutott egy ötlet a még délelőtt folyamán.
Shadow le akarta tromfolni a bátyját, de egy figyelmeztető
pillantással elhallgattatta.
-
Ne mtudom. – Hazudtam szemrebbenés nélkül. – Viszont,
nem akarsz elmenni Seattle-be? Ott egy fasza lemezbolt, ahol leginkább pop és
disco CD-et árulnak
Luxor felvonta a szemöldökét, és látszott rajta, hogy
gondolkodik.
-
Mit akartok ti ott? – Kérdezett vissza. Most kell
okosnak lennem.
-
Van ott egy nagyon távoli rokonom, akivel fel akarom
venni a kapcsolatot, és be akarunk szerezni ezt-azt. – Fűztem tovább a szót.
Egy másodperc erejéig összenéztünk Shadow-val. Átlátott
rajtam, mert enyhén vigyorogva megcsóválta a fejét. Luxor még mindig nem tudott
dönteni.
-
Ezentúl mindig Louis-nak foglak szólítani, ha most ezt
nem teszed meg. – Fenyegetőztem. Luxor összerándult igazi neve hallatán, de
aztán rábólintott:
-
Rendben. Mikor akartok indulni?
-
Ma. Összerakjuk pár cuccunkat, és indulunk is.
-
Oké. Meddig akartok ott maradni? – Jött a következő
kérdés. Már készen is voltam a válasszal:
-
Ma megyünk, holnap maradunk, és holnapután jövünk is
vissza. – Hadartam vigyorogva.
-
Jó. Pakoljatok, tíz perc múlva indulunk.
Nekünk se kellett kétszer mondani, inkább három, mind tíz
perc múlva már készen voltunk, és a garázsban vártuk Shad bátyját.
-
Tényleg van Seattle-ben ilyen popbuziknak kitalált
CD-bolt? – Kérdezte Shad.
-
Honnan a francból tudjam én azt? Életemben nem jártam
ott.
-
Rózsák, indulhatunk? – Rohant oda az autójához Luxor
lelkesen.
-
Persze. – És beültünk.
Késő délután lett, mire Seattle-be értünk.
Kerestünk a város szélén egy szállodát, kibéreltünk három
szobát, letettük a cuccainkat, majd Shadow-val elmentünk a belvárosba.
Hosszas kérdezgetés után megtaláltuk a Devil’s Bar-t.
A klub és az egész környék kissé ódon volt, de annál jobb
hangulat volt, köszönhetően a sok italnak, és a zenének, amit a bár közepén
lévő, tizenévesekből álló, heavymetalt játszó zenekar játszott.
A berendezés kissé kopottas volt, az ablakokon színes
graffitik sorakoztak, némelyik be is volt törve, és az egész helyiségben átható
alkoholszag uralkodott.
Mivel még több, mint egy óra múlva volt a koncert kezdés, az
egyik sarokban foglaltunk helyet, és egy kis sörrel kezdtünk a kora esti
mulatást.
-
Hát, ezt jól elintézted. – Mondta elismerően Shadow,
mikor leültünk. – Tényleg, szerinted, mit fognak szólni ha találkozunk?
-
Nem tudom. – Motyogtam. Ezen még nem is gondolkodtam.
Körbe néztem a bárban, ami úgy hathatott, mintha a falon
keresném a választ. A helyiség túlsó sarkában megláttam egy nagyon bozontos,
fekete hajkoronát. Gondolkodás nélkül felálltam, és elindultam a másik sarok
felé. Shadow értetlenkedő arccal követte példámat.
Amint közelebb értünk, Shad megértette, miért jöttünk ide.
Axl-ék észre sem vették, hogy ott vagyunk.
-
Eléggé egyedi módon oldották meg a szellőztetést, nem?!
– Böktem a közelben lévő ablakkeretre, amiben csak egy kis körülbelül fél
kártyalap méretű üveg volt. Mind az öten összerezzentek.
-
Hogy kerültetek ide? – Kérdezte Steven csodálkozva.
Shadow vigyorgott:
-
Alighogy elmentetek, előkerült Luxor. Beth elkezdett
hadoválni valami lemez boltról, ami teli van olyan vackokkal, amit ő hallgat.
Öt percen belül meg tudta győzni, és így elhozott minket.
-
Le merném fogadni, hogy az a hülyegyerek még mindig azt
a boltot keresi. – Nevetett Axl.
Az elkövetkező, körülbelül háromnegyed órában nagyon jól
telt a hangulat, de aztán a Guns-nak mennie kellett, hogy átvegye a színpadon
lévő, szemmel láthatólag nagyon fáradt banda helyét.
Axl:
Ez nem igaz. Beth és Shadow eljött, hogy lássanak minket.
Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, annyira meglepett a váratlan
felbukkanásuk.
Sajnos túl hamar elérkezett az idő. A színpadon lévő zenekar
összeszedte a cuccait, és amíg pakolásztak, mindenkinek osztottam egy-egy füves
cigit, amit azonnal el is szívtunk.
Pár perc alatt felmentünk a színpadra, és játszani kezdtünk.
A több, mint egy órás koncertet a Welcome ToThe Jungle-lel
kezdtük, és a Paradise City-vel zártuk. A bárban jóval többen voltak, mint
hittem, és, a közönség egész végig tombolt. Hihetetlen jó érzés volt látni,
hogy ennyi embernek tetszik az, amit játszunk.
Shadow:
Axl-ék fergetegesen játszottak. Pontosabban, hozták a
formájukat.
-
Észrevetted, hogy jobban felpörgetik a tömeget, mint az
eddigi akárkik? – Fordult hozzám Beth két szám között.
-
Persze. – Bólintottam. – És sokkal többen is jöttek
ide, mint amennyien elférünk. – Néztem a zsúfolt bár közepe felé. A srácokat is
csak azért láttuk, mert az emelvény, amin álltak, kicsit több, mint egy méter
magas volt.
Beth bólogatott.
A koncert után pár perccel Axl-ék visszajöttek az
asztalunkhoz.
Alighogy leültek, odajött pár vihogó, tizenéves lány. Kértek
autogramot, amit Axl-ék szívesen adtak. Az egyik lány a mellét akarta
aláíratni, de Axl inkább a vállára firkálta a nevét.
-
Van egy lány, aki tetszik Axl-nek. – Súgta Izzy
magyarázatként.
Egy óra alatt rengetegen jöttek oda gratulálni Axl-éknek, és
az a banda ami előttük játszott, felajánlotta Slash-nek, hogy játszon velük, de
Slash az ajánlatot visszautasította.
Hajnalban kerültünk ágyba, és délben keltünk. Az este
kiderült, hogy ugyanabban a hotelbe szálltunk meg, mint Axl-ék, így a srácok
felajánlották, hogy hazavisznek minket. Némi mérlegelés után rábólintottunk, de
hogy mikor közöljük a hírt Luxor-ral, az még rejtély.
Miután felkeltettem Beth-t, szalonképes állapotba hoztam
magam. Egy óra után pár perccel lementünk enni. Lucxor megtalált
minket, és elég mérgesen jött oda hozzánk:
-
Nincs is semmi CD bolt, semmi rokon! Láttam a
plakátokat! – Ordította a képünkbe. Legszívesebben elküldtem volna a fészkes
fenébe, de Beth megelőzött:
-
Ha nem mondtuk volna ezeket, akkor nem hoztál volna el
minket. – Felelte tök nyugodtan. Komolyan jobban kezeli a bátyámat, mint én.
Luxor nem tudott mit mondani, így inkább eltűnt a lépcső felé.
A délután folyamán megtárgyaltuk a tegnap estét, és
összeraktuk, mi is történt.
Este nyolckor elmentünk aludni. Másnap korán reggel
elpakoltunk, mivel a busz kilenckor indul. Luxor tegnap este sértődötten
hazament, így végre csend volt.
A buszon Axl kitalálta, hogy írunk egy listát, amibe
beleírjuk, hogy mit kell végrehajtani az elkövetkezendő negyed évben. Egy
embernek csak egy fogadalma lehetett. A papír, amire a fogadalmakat írtuk,
körbe járt.
Mikor hozzám, vagyis az utolsó emberhez ért a lap, már
minden név alatt állt valami:
Axl – Keresek egy lemezkiadót. Slash – Tovább fejlesztem a
gitártudásomat. Duff – Segítek Axl-nek. Izzy – Tanulok. Steven – Leszokok a
drogokról, vagyis elmegyek egy jó kis elvonóra, és végigcsinálom a két hónapot.
Beth neve alatt a következő állt, Slash kézírásával: Megtanul gitározni. A
nevem alatt pedig, Steven írásával, csak ennyi állt: Megtanul dobolni.
Elmosolyodtam, és visszaadtam a lapot Axl-nek.
Axl összehajtotta a lapot, és eltette a pénztárcájába.
-
Meglátjuk, ki mire jut három hónapon belül. – Mondta.
Írta: Beth
