3. fejezet

Shadow:

Az egyik gyerek oda lépett közvetlenül Slash elé. Lehetett rajta látni, hogy csak a haverjaival nagy a szája.

-          Elég szar a zenétek. Ilyennel fel sem mernék lépni. – kezdett kötekedni a csávó.

-          Szerintem, menj a haverjaiddal együtt discoba. – ki akarta kerülni Slash, de a srác nem hagyta.

-          Tűnj már innen! – lépett Slash mellé Beth.

-          Nézzétek, egy csaj fogja megvédeni. – kezdett röhögni, amit Slash nem nézett jó szemmel, ezért inkább hátrébb tolta Beth-t.

-          Most már tényleg húzzatok innen. – állt oda Axl és Duff.

A nyolc srác elkezdte lökdösni őket és az egyik próbálta elvenni a Slash-től a gitárját.

-          Hozzá ne nyúlj a gitáromhoz! – adta át nekem és mérgesen a falnak lökte a disco patkányt.

Erre persze odajöttek a haverjai is és egy nagy verekedés lett belőle, de simán elintézte a banda a nyolc techno őrültet.

-          Hé, jól vagytok? – kérdezte tőlünk Axl, de látta, hogy nem igazán vagyunk a toppon.

-          Beth-t szerintem el kéne látni, én jól vagyok. – mutattam Beth lábára, ami eléggé vérzett.

-          Nem. Jól vagyok. – sántikált arrébb Beth.

-          Tényleg jobb lenne egy orvosnak megnéznie. – helyeselt Izzy.

-          Akkor menjünk. – csóválta a fejét Beth, láttam rajta, hogy nincs kedve, de egyben fáj is neki.

Elindultunk keresni egy kórházat. Beth Axl-re és Slash-re támaszkodott, amíg elértünk a kocsijához. Én vezettem, habár még jogsim se volt. Reménykedni mertem, hogy nem futunk össze az úton zsarukkal.

-          Ismertek erre felé egy kórházat? – néztem a tükörbe. Izzy aki mellettem ült, bólintott.

-          Ja, majd mondom merre. – már jelezte is, hogy balra.

-          Volt már dolgotok ott? – érdeklődtem, csak teljen az idő.

-          Aha. Steven-t egy gyenge pillanatába vittük be. – ahogy ezt kimondta, Steven aki hátul ült egy köhintéssel jelzett, hogy csöndbe kéne lenni.

-          Na, most merre? – értünk egy lámpához.

-          Ismét balra. – mutatott Izzy.

Bementünk a kórházba a sürgősségire. Páran megbámultak minket és sejtettem, mit gondolhatnak.

-          Jó napot! – léptem a pulthoz, hogy végre valaki elássa Beth-t.

-          Inkább, jó reggelt! – flegmán és álmosan köszönt egy körülbelül húsz éves gyakornok csaj.

-          A barátnőmet el kéne látni. – kezdtem ideges lenni, erre a flegma dögre.

-          Jó, tíz perc. – nyugodtan ült vissza a pult mögé és pihengetett tovább.

-          Most látod el! Mi a francért vagy te itt? Most már indulj el! – indultam felé mérgesen, hogy lássa, nem viccelek.

-          Jó. – unottan felkelt végre.

Bekötözték a lábát Beth-nek és ennyivel le is tudta az undok kis dög. Elindultunk hazafelé, vagyis ismét hozzám. Gyalog mentünk, mivel három rendőrrel is találkoztunk, amíg kiértünk az épületből. Beth-el így egy kicsit nehezebb volt, de azért sikerült eljutni hozzám.  

-          Gyere, Beth! Ma megengedem, hogy az ágyamban aludj, majd én alszok a kanapén, kivételesen. – ajánlottam fel kedvesen, és tényleg csak egyszeri alkalom.

-          Nagyon köszönöm! Akkor én most eltűnök, majd holnap találkozunk. Nyugodtan bulizzatok. – ment a szobámba, látszott rajta, hogy totál fáradt.

-          Most ne zajongjunk, hadd pihenjen Beth. – szóltam a srácokra, akik már megtalálták a piámat.

Slash:

Kicsit bűntudatom van. Remélem azért a gitáromnak sem lett, nagy baja, még időm sem volt megnézni.

-          Mennünk kéne, fiúk. – keltem fel a kanapéról.

-          De csak most jöttünk. – kezdett nyavalyogni Steven.

-          Tudom én, miért akarsz elmenni. – vigyorgott Shadow.

-          Na miért? – azt hittem, csak kamuzik.

-          Megnézni a gitárodat, hogy meg lehet-e javítani. Igazam van? – rágyújtott és felhúzta az egyik szemöldökét.

-          Na jó, bevallom igen. – vigyorogtam, és kezdtem Steven-t felrángatni a kanapéról.

-          Hagyd őket, majd én elmegyek veled. – ajánlotta fel Shadow.

-          Igen, mi majd megvárunk itt titeket. – erre már Steven is felkapta a fejét.

-          Jó, de Beth-re figyeljetek. Ne hogy felmerjétek kelteni! Bármi kell neki, azonnal ugrotok! Világos? – nézett szigorúan a srácokra Shadow, hogy tényleg felfogják.

-          Igen, de menjetek már. – lökött ki minket Axl.

Huszonöt perc alatt oda is értünk. Megkerestem a gitáromat, amit Shad gondosan elrakott.

-          Na mi van vele? – kíváncsian kérdezte.

-          Csak az egyik hangolókulcs törött le. – örültem neki, mert javítható.

Miután megnéztük a hangszereket, hogy nem lett-e bajuk, elindultunk vissza. Amikor benyitottunk a lakásba, aszem olyat láttam, amit eddig talán sose. A srácok, akikről eddig azt hittem, igazi tökös csávók, most a konyhában voltak.

-          Mi a jó francot csináltok? – tátott szájjal néztem.

-          Kaját keresünk, mert Beth éhes. – jelentette ki Izzy.

-          Mit kért? – kicsit sem szokatlanul kérdezte Shad.

-          Valami olyanról beszélt, hogy a kedvencét, meg hogy ne hagyjuk ki a mézet. – vázolta Duff, de persze senki sem tudta, hogy mit is szeretne Beth.

Shadow:

-          Na jó. Tudom, mit akar. Mindig ezt kéri, ha beteg vagy csak álmában dumál. – nevetni kezdtem, itt már senki se tudott követni.

-          És mi az? – érdeklődött Izzy, aki most szokatlanul sokat beszélt.

-          Mézes kenyér és tea mézzel. – mosolyogtam, ahogy megláttam azokat a tekinteteket, hogy Úr Isten ezt nem találtuk ki.

-          Megcsinálom, ti addig nyugodtan menjetek, nézzetek tv-t, igyatok, cigizzetek, aludjatok, vagy csináljatok amit akartok. – küldtem ki őket.

-          Oké. Most tíz évig megint nem megyek konyha közelébe. – jelentette ki Steven.

Kimentek végre a konyhából én pedig megcsináltam a kaját és teát. Bevittem Beth-nek, aki addigra vagy elaludt, vagy álmában is kérte. Most akkor is fel fog kelni és megeszi, ha már kérte.

-          Beth! Ébren vagy? – kezdtem rázni, tudtam, hogy alszik, de a célom, pont az ellenkezője volt.

-          Igen? – álmosan, félszemmel nézett.

-          Itt a kajád meg a tea. – toltam elé a tálcát.

-          De én nem is kértem. – lepődött meg.

-          De. Nem érdekel, megeszed. – ráncoltam a szemöldököm, azzal jelezve, hogy már pedig kérte és meg is fogja enni.

-          Itt vannak még a fiúk? – ekkor valami összetört, vagyis olyan hang volt.

-          Igen, ahogy hallod. Megnézem mi történt. – hagytam el a szobát.

-          Mi a francot törtetek össze? – ártatlan tekintetek néztek rám. – Ne nézzetek így. Mi az? Biztos nem fontos. – vártam, hogy valaki legyen olyan bátor és elmondja.

-          Akkor majd én. – állt fel Axl és átnyújtotta az egyetlen képet apámról.

-          Tényleg nem haragszom csak… - valamiért kirohantam a szobából.

-          Ennek meg mi baja? – hallottam, ahogy a többiektől kérdi Steven.

-          Seggfej, nem látod? Ez volt az egyetlen kép a szobában, sőt a lakásban is. – emelte fel a hangját Axl.

Bementem Beth-hez és szóltam neki, hogy eltűnök egy kicsit és figyeljen a srácokra.

Axl:

Csak egy ajtó csapódást hallottunk. Szerintem azzal, hogy eltörött a kép, valami Shadow-ban is eltörött.

-          Elmegyek utána. – álltam fel.

-          Veled menjünk? – kérdezték a fiúk, de egy fejrándítással jeleztem, hogy ne.

Beth-től próbáltam megtudni, hogy hol lehet Shadow.

-          Egy hely van, ahova szokása elmenni, ha problémája van. – lassan mondta, tudtam, csak az időt húzza.

-          Hová? – türelmetlenül kérdeztem.

-          A Rainbow után jobbra, az első utca. Van ott egy létra, ahol fel lehet menni a tetőre és lehet látni az egész várost. Negyedik létra. – magyarázott el mindent Beth és én már indultam is.

Körülbelül fél óra alatt oda is értem. Valóban, Shadow ott kuporgott és bámult a város fényébe.

-          Mi történt? – ijedten fordult hátra a hangomra.

-          Semmi. Tényleg. Csak levegőzöm egyet. – próbált úgy tenni, mintha nem sírt volna.

-          Azért vannak könnycseppek a pulcsidon. – mutattam a félig elázott pulcsi ujjára.

-          Na jó, sírtam, de nincs bajom. – állt fel és indulni akart tovább.

-          Nem. Ülj vissza. Ezt megbeszéljük. – rántottam vissza.

-          Ha elmondom, békén hagysz? – nézett rám szúrós tekintettel.

-          Akkor igen.

-          De nem mondhatod el senkinek, vagy igen, végül is tök mindegy. – rántotta meg a vállát.

-          Mond már!

-          Apámról ez volt az egyetlen képem. Már legalább két éve nem láttam. Ennyi. Azzal, hogy eltörött az a kép, az utolsó dolog veszett el róla. – már nem is sírt, nyugodtan mesélte el.

-          Nekem is van múltam. – öleltem meg.

Pontosan három órát ültünk ott a tetőn és csak bámultunk a semmibe.

-          Vissza kéne mennünk. – nézett rám Shadow.

-          A többiek már biztos alszanak, de mehetünk. – támogattam fel.

Igazam volt mindenki aludt. A kanapén aludt Steven és Izzy ülve, vagyis félig feküdtek már. Slash valahogy Beth-nél kötött ki. Duff pedig a kádba fészkelte be magát. Mi pedig a vendégszobát foglaltuk el.

-          Jó éjszakát, W. Axl Rose!

-          Neked is, Shadow!

Elaludtunk egymás mellett. Másnap a banda hangjára keltünk.

Shadow:

-          Te beszélsz vele. – Steven hangja mélyebb lett.

Benyitottak.

-          Fent vagytok? – kérdezte direkt hangosan Steven, hogy felkeljünk. – Nagyon sajnáljuk a képet. – kórusban hangzott el.

-          Semmi baj. Tényleg, csak egy kép. – nyugtattam meg őket.

-          Ki mennétek már? – mogorván küldte ki őket Axl.

-          Jaja, persze bocs. – mentek ki.

Nem értettem, miért ilyen Axl a többiekkel.

-          Mi van? Miért vagy ilyen? – rákérdeztem, mert tudnom kell.

-          Érezniük kell, hogy hülyeséget csináltak és vállalniuk kell a felelősséget. – fejtette ki.

-          Aha, értem. De tényleg nem gond. Csak jó lenne tudni valamit apámról. Él-e még egyáltalán. A sereg rohadt kegyetlen. – bukott ki belőlem. – Most megnézem Beth-t. – ezzel fel is keltem.

-          Szerintem, hagyd aludni. – érdekesen nézett Axl.

-          Jó, akkor kaját csinálok. Mit kérsz? – indultam kifelé.

-          Kekszet és olcsó bort. – nevetett.

-          Most ez komoly? – meglepődtem.

-          Aha.

Kimentem a konyhába és kerestem kekszet meg bort. Bevittem a szobába Axl-nek, kicsit meglepődött, hogy ágyba kapja a reggelit. Ettek, majd leléptek próbálni. Este bicegő Beth-el lementünk a Rainbow-ba, de a banda sehol sem volt.

-          Ezek, hol vannak? – kétségbe esetten kérdezte Beth.

-          Annyit tudok, mint te, vagyis semmit.

Vártunk egy órát hátha csak késnek, ugyanis Axl nagy késő hírében állt. Nem jöttek.

-          Szerintem, menjünk haza. – segítettem fel Beth-t.

-          Jó, de holnap is jöjjünk, hátha itt lesznek. – kérlelt, én pedig belementem.

Lefeküdtem, de nem tudtam aludni. Azon járt az agyam, hogy miért nem voltak ma a Rainbow-ban a srácok. Akkor vettem észre, hogy eltűnt a törött képem, tuti Axl vitte el.

-          Menjünk el a kocsidért a kórházhoz. – keltettem fel Beth-t.

-          Hajnali három óra. – fordult el.

-          Nem baj. Kelj fel és menjünk. – rángattam az ágyból.

Beth:

Érdekes volt Slash mellett ébredni. Tudom, nem történt semmi, de megnyugtatott. Tudnom kell, miért rohant el Shadow. Ki fogom deríteni.

Shadow:

Hajnalban visszaszereztük Beth kocsiját. Este pedig ismét a Rainbow-ba megyünk. Remélem, ott lesznek a srácok és Axl visszaadja a törött képet. A napot takarítással töltöttük. Utálok takarítani, de legalább telik vele az idő. Na jó, Beth takarított, én meg csak beszéltem, de azért ment az idő. Este barátnőm türelmetlenebb volt, mint én, már alig bírtam vele.

-          Mehetünk már? – nyugtalankodott.

-          Egy pillanat, még átöltözök. – majdnem elájult, amikor kimondtam. – Csak viccelek, mehetünk hát. – végre elindultunk.

A banda már fent volt a színpadon. Axl jelzett, hogy mindjárt lejönnek.

-          Hol voltatok tegnap? – förmedt rájuk Beth, mintha magyarázattal tartoznának nekünk.

-          Elintéztünk ezt-azt. – ültek le a fiúk.

Egy darabig még beszélgettünk, aztán elindultunk, de most nem hozzám, hanem a bandához.

-          Szerettünk volna jóvátenni a tegnapi képes balesetet, ezért ezt csináltuk. – Popcorn egy becsomagolt akármit adott.

Kibontottam, de úgy hogy ne szakadjon el a csomagolás. A csomagolás a képet rejtette, amit eltörtek, de most egészben volt. Megcsináltatták nekem.

-          Köszönöm. Rengeteget jelent ez nekem. – vigyorogtam, mint egy hülye.

-          Szívesen. – hangzott el kórusban.

Nagyon boldog voltam. Egy nap alatt megjavíttatták, ez hihetetlen. Érdekesen telt az este. Sokkal durvábbak náluk, mint nálam. Egymást szívatták egész éjjel. Mindenki aludt már. Axl és én még mindig kártyáztunk. Nem bírtuk abba hagyni. Hajnali négy-öt körül mi is elmentünk aludni, miután kiegyeztünk egy döntetlenben. Délután kettő körül keltett fel Beth.

 

Írta: Shadow